Szokványos emberi sors. Megszülettem, nevelődtem. Érdeklődésem korán az humánumra irányult. Nem volt konkrét cél, csak késztetést éreztem annak megismerésére, művészeti, fizikai és tudományos aspektusokból. Gyermekkoromtól elkezdtem sportolni. A cél a jó fizikum és magam megismerése volt.

Legfontosabb sportjaim a harcművészetek voltak, melyek áthatották azt a gondolati folyamatot, mely az életem folyamatában foglalkoztatot. A tudás, amit ezek tanulása során kaptam, a mai napig irányvonalat ad a gondolkodásomnak.

Sikereim voltak, versenyeztem, és nyertem is némelyiken, éreztem, más vagyok, több mint amit eddig gondoltam magamról.

Majd fő okként a munkakörülmények miatt , abbahagytam a sportot. Elveszettem Önmagam. Ennek lett a következménye az a test, amit elrettentő példának itt láthattok. Betegségek találtak meg. És a Változás kényszere fogalmazódott meg bennem.

Felhasználtam minden tudást, amit eddig elsajátítottam, kombináltam őket. Ennek eredménye egy irány lett, ami mutatta az utat ahhoz, hogy a testedzés több legyen, mint puszta fizikai munka. A fitness mutatta a módszert, a karate mutatta a kitartást és erőt, a tai chi chuan adta a lelki hozzáállást. Sok vakvágány, sok rossz tapasztalat, és sikerült! Hihetetlen jól sikerült, és nagyon gyors időintervallumban. Közben segítőim, az emberek, akik csodáltak a munkámért, melyet önmagammal elvégeztem, rávettek, hogy foglalkozzak ezzel. Így váltam edzővé.


Nyerges Csaba